Nem küldhetjük minduntalan szevizbe a gépet, valahányszor porszem kerül a képérzékelőre, pedig ez gyakran előfordul cserélhető objektíves gépnél. Szabad szemmel lehetetlen észrevenni a porszemeket, ne is próbálkozzunk ezzel. Tehát mi a teendő?

Ha tesztelni akarjuk szenzorunk tisztaságát, a következőket tegyük:

• tegyünk egy lencsét a fényképezőgépre,
• a fókuszt állítsuk végtelenre,
• az expozíciót kompenzáljuk +1 stoppal,
• a blendét állítsuk a legkisebbre (legnagyobb numerikus érték), legalább f22 vagy f32-re, ha lehet,
• célozzuk a gépet egy egynletesen megvilágított felületre (leginkább fehér falra), akár közelről, és így készítsünk egy képet.

Ha foltok láthatók, akkor poros az érzékelő, előbb-utóbb elkerülhetetlen a tisztítás. Nagyobb (kisebb értékű) blendénél ezek a foltok jóval halványabbak lehetnek, ezért fontos a megfelelő beállítás.

Tisztítás Canon-módra:

A Canon azt javasolja, hogy levegő sprayt használva fújjunk az érzékelőre, így eltávolítva a porszemeket. A spray fúvókája sose legyen mélyebben a lencse rögzítőjénél, vagyis a gép házába ne toljuk bele. Arra is vigyázzunk, hogy a spray függőlegesen legyen — más esetben ugyanis folyékony levegő kerülhet közvetlenül a kifúvóba, és így máris jéghideg folyékony levegőt (fehér hab formájában) fújtunk érzékelőnkre és a belső alkatrészekre. Túl azon, hogy nem tudhatjuk előre, hogy ez a különösen hideg folyadék milyen rombolást tehet az érzékelőben és a környező alkatrészekben, legjobb esetben elpárolog az érzékelőről és nem hagy nyomot (csak a porszemeket, ahogy voltak), vagy kevésbé jobb esetben még maszatot is gyártottunk az érzékelőn az eddigi porszemek mellé.

Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy ez az eljárás nem megfelelő, sőt, nem egy esetben még több lesz a porszem a CMOS érzékelőn.

A szívműtét:

Bár a Canon kézzel-lábbal tiltakozik, a leghatékonyabb módszer mégis a fizikai lemosás-letörlés eljárás.

Az ideális célszerszám egy széles pálca, kb. 15 mm széles, 1-2 mm vastag, és legalább 6-8 centi hosszú. Leginkább műanyagból vagy fából, a fémet kerüljük. És a vége mindenképpen legyen egyenesre vágva. (Ld. képet) Ez lehet például egy levágott végű műanyag kés (rég kidobásra érett gyerekjátékból), vagy orvosi nyelv leszorító spatula (nem fémből!). A cél az, hogy ezen eszköz egyenes végével fogunk majd benyúlni a gépbe és végigtörölni a képérzékelőt.

Szemüveg boltokból szerezzünk be mikroszálas törlőkendőt. Ez nem olcsó, de kíméletes és hatékony. Nagyon fontos, hogy a kendő középső részét ne érintse meg senki, ne is nyissuk szét a kendőt feleslegesen, tartsuk pormentesen.

Hajtogassuk a törlőkendőt úgy, hogy végül kb. 15 mm széles csíkot kapjunk, majd hajtsuk félbe a csíkot a pálca egyenes végén keresztül. (Ha túl nagy a törlőkendő, inkább vágjuk szét kisebb darabokra.) Így a kendő két végét kézzel hozzászoríthatjuk a pálcához.

Nagyon fontos, hogy a pálca végét teljesen eltakarja a kendő, nehogy a pálca hozzáérhessen a képérzékelőhöz. Arra is nagyon ügyeljünk, hogy sose érintsük meg a kendő azon részét, amit majd hozzáérintünk a képérzékelőhöz! Ha véletlenül hozzáértünk, inkább hajtogassuk újra! Nem akarunk zsiradékot felvinni az érzékelőre, mely önmagában is látható nyomot hagy majd képeinken, és csak jobban odaragasztjuk a porszemeket.

Ha a törlőkendő ki van feszítve a pálca körül, meg kell nedvesítenünk a végét. Ha túl száraz, nem fogja megfogni a porszemeket. Tehát legyen nedves, de semmiképp ne legyen csöpögős, mert az többet árthat a gépnek, mint használ. Leginkább monitortisztító sprayt ajánlunk (minden elektronikai és számítástechnikai boltban beszerezhető), de ha más nincs, sima víz is jó a nedvesítéshez. NE használjunk szappant, se háztartási tisztítószereket!

Állítsuk érzékelő tisztító üzemmódba a fényképezőgépünket (ld. használati utasítást, adott modellnél ez a bulb időzítés lehet). A cél az, hogy célszerszámunk nedvesített végével teljes magasságában hozzáérjünk az érzékelőhöz, és egyik szélétől a másikig végighúzzuk.

Ha többször is végig szeretnénk húzni a kendőt a felületen, akkor kicsit hajtogassuk újra a kendőt, hogy mindig pormentes résszel érjünk az érzékelőhöz! Valahányszor újra hozzáérünk a képérzékelőhöz, a kendőnek mindig abszolút tiszta részét igazítsuk a pálca végére, mellyel még sosem érintettük az érzékelőt, és mi magunk sem értünk hozzá. Ha szükséges, ne felejtsük újra nedvesíteni.

Nagy kérdés, hogy mekkora erővel nyomjuk a kendőbe öltöztetett pálcát a CMOS érzékelőhöz. Mivel ennek megitélése szubjektív, és az eredményt nem lehet előre megjósolni, maradandó károsodást azonban könnyedén okozhatunk, ezért inkább gyengébb erőt fejtsünk ki, és ha szükséges, ismételjük meg a műveletet, akár többször is. (Ilyenkor ne felejtsük átigazítani a kendőt!)

Minden tisztítás után készítsünk teszt fotót (ld. a cikk elejét), amivel azonnal lemérhetjük az eredményt. (Az említett monitortisztító folyadék azért ajánlott, mert pillanatok alatt nyomtalanul elpárolog a CMOS érzékelő felületéről. Sima víz esetében több idő is kellhet.)

Ez nem kapkodós munka. Ha gyorsan akarunk végezni, könnyen kárt okozhatunk. Inkább áldozzunk rá több időt, csak ne kelljen utólag pszichológust keresnünk egy megkarcolt/megrepesztett érzékelőnek köszönhető szuicid érzéseink miatt.

Jó eséllyel sosem fogjuk tudni eltávolítani az összes porszemet, ne is törekedjünk erre. Ha a foltok legtöbbjétől (különösen a kép közepéről) sikerül megszabadulnunk karcolás nélkül, már szerencsésnek mondhatjuk magunkat! De ne feledjük, a szerencse forgandó. Ha túl gyakran nyúlunk érzékelőnkhöz, minden egyes porszemet azonnal ki akarunk irtani, egyre nagyobb esélyünk van arra, hogy valamikor megismerjük az emlegetett szuicid érzést.

Ezért aki csak teheti, szerezzen be öntisztító gépet, melyről előző cikkünkben írtunk. Érdemes!